Szóltam előre, hároméves születésnapját fogja ünnepelni nov. 14-én a Terroir Club borkereskedés, megtörtént, tematikus ültetett kóstolókat szerveztek az alkalom örömére, a Helyi fajták a Kárpát-medencében c. programot választottam. Az ember nem minden nap kóstol bakatort, csókaszőlőt és Kaló Imrét. Tíz tétel került a publikum poharaiba, szervezési amáliák miatt Maurer Oszkár kadarkája kimaradt. Épp Maurerrel kezdtünk, a roppant szimpatikus termelő életét és munkásságát ebből a bejegyzésből lehet jobban megismerni. Egyszer már találkoztam a dolgaival én is, tiszta ízű, karakán borokra emlékszem. A szombat estiek – szerémi zöld és bakator 2008-ból, kövidinka 2007-ből – nem ilyenek voltak. Hanem masszívak, cseresek, savasak, nem túl bonyolultak. A Cotar vagy a Radikon nehezen értelmezhető termékeire emlékeztettek. Érdekes, hogy illatuk kitisztult idővel, ám színesebbé egyikük sem vált. Szentesi József három bort hozott, ugrottunk nagyot, legalábbis a két fehérrel. A számomra eddig ismeretlen vörös dinka – 2008-as évjárat –, amely neve ellenére fehér, a sor legszebbjének bizonyult: füstös-köves, finom illat, egyenes ízek, friss zamatok. A tíz-egynéhány grammos zengő is bejött tökéletes egyensúlyával. Az egyetlen veres, a 2006-os csókaszőlő ellenben nem tetszett, harcias savai elrontották a végét. Két furmint-hárslevelű házasítással folytattuk, a miniversenyt Pók Tamás Pajdosa nyerte Bott Juditék Bott-borával szemben. Az egri termelő hasábjaimon már röviden elmesélte, hogyan alakították ezt a 2008-as bort a véletlenek olyanná, amilyen lett. A hosszú héjon erjesztés nem butította le és nem vadította el, komplex illatát gazdag ízek teszik teljessé, cseressége nem domináns, zamatossága figyelemre méltó. Két sok éven át hordóban érlelt Kaló-leánykával zártunk. Csodák nincsenek, jegyeztem fel a 2004-es orr- és szájpróbája után, hogy a 2001-es okán az jusson eszembe, lehet, hogy mégis vannak. Ez a nyolcéves bor ebből a nem különösebben nagyra tartott fajtából meghökkentően intenzívnek, izgalmasnak és lendületesnek mutatkozott. Neki is köszönhetően könnyebb volt levonni az előre remélt dupla tanulságot. Egyfelől, olyan szőlő nincs, amiből ne lehetne kiváló bort készíteni. Másfelől, nem kevés olyan szőlőnk van, amiből érdemes minden értelemben magyar bort csinálni. Hát így.
Vörös dinka, szerémi zöld, egyebek
2009.11.15. 08:00 AG 2.0
Szólj hozzá!
Címkék: pók tamás kaló rendezvények maurer terroir club szentesi bott judit
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.