Nem vesztem el, a blog sem szűnt meg, csak javában tart a világbajnokság, ráadásul Budapesten, úgyhogy most tényleg nem könnyű annyi vasat tartanom a tűzben egyszerre, amennyit szoktam. Ezért öregedett meg az oldal tetején az előző bejegyzés, de sebaj, igyekszem lendületet venni. Nagy segítségemre volt ebben a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, amely háromrészes vertikális kóstolót szervezett alapkategóriás dolgaiból, elsőre a furmintok, másodjára a sárgamuskotályok, harmadjára a hárslevelűk fejlődését figyelhették meg a szerencsések. Kétszer nem tudtam ott lenni, az utolsó esélyt aztán nem hagyhattam ki. A tarcali borászat stílusa és szortimentje több tekintetben a kezdetek kezdetétől változatlan – a legjobb nevű borászok fordultak meg ott, Demeter Zoltántól Bárdos Saroltán át Rakaczki Gáborig, most Keresztes Ákos kezében van a gyeplő –, a hárslevelűt például úgy találták ki, hogy későn abszolvált szüret mellett fajélesztős erjesztéssel, tartályos érleléssel, 30 gramm környéki maradékcukorral, nem túl magas alkohollal kerüljön a palackba, a tiszta ízekre fogékony közönség örömére. Az ember azt gondolná, ilyen iskolázás nem eredményez évzizedes távlatokat, a konklúzió ezzel szemben más. A fiatalabbaktól haladtunk a korosabbak felé, néhány évjárat kimaradt, azokból egy palack sincs már. A 2009-es épp olyan volt, amilyennek az ilyesmit szeretem, friss, üde, harmonikus, nem túl sok, de színvonalas savval. A 2008-as akarnokabb, erőszakosabb. A 2007-es megint elegáns, rendezett, érett, élő, dinamikus. 2004-ben száraz hárs is készült, véletlenül az került a sorba – közben derült ki, hogy a félédes elfogyott a pincéből –, nem klasszis, de tartja magát. A 2002-es nem csapott oda petrolosan érett illatával, igaz, kellemes mézes vonal is felbukkant benne. A 2000-es tetszett nagyon, alighanem az a legjobban: hibátlanul fiatalos szín, ízben végtelen harmónia, telt, testes, még a friss gyümölcsök sem múltak el belőle teljesen; egy kiváló évjárat nagyszerű terméke. Az 1998-as szikárabb volt, kevésbé izgalmas, az 1997-est pláne a savak vezették. Az 1996-os ellenben ismét megkaphatta a felkiáltójelet a jegyzetpapíron: a kétezreshez hasonló karakter, noha kevésbé dús és komplex; egy szép üde vonal is ott van végig, lecsengése tiszta és kedves. Valljuk be, egy 15 éves reduktív bortól ez nem kevés. Menet közben nem szóltam a 2005-ösről, azért, mert édesnek készült, jóval több cukorral. Érett, testes, masszív. A történetet 2004-es kövérszőlővel és 1999-es 6 puttonyossal zártuk le, hogy melyiknek adnék magasabb pontszámot, nem tudom, hogy melyiket varázsolt el inkább, azt igen: a kövér. Ebből a szőlőből ilyen pompás bort még nem ittam. Orrban öszetett, barátságos, szájban krémes, minden cseppje élvezet. Az aszú már borostyánszínben játszott, első illatában is gombás-kenyérhéjas jegyek vitték a prímet az aszalt gyümölcsök mellett, ám sok évtizedes potenciálra utaló savai, koncentrációja, férfias karaktere levett a lábamról. Sokat kell még tanulnunk.
Gróf Degenfeld Hárslevelű 1996–2009
2011.04.20. 10:00 AG 2.0
7 komment
Címkék: tokaj hárslevelű degenfeld
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.04.20. 14:16:42
ez is afféle léhűtős esemény volt?
2011.04.20. 14:57:56
vörös és fehér 2011.04.20. 15:39:30
2011.04.20. 16:42:04
Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.04.20. 19:38:51
2011.04.20. 20:06:42
lókakukk 2011.04.21. 10:25:37
bár ő négy-öt év tartály után palackoz.
Legutóbb egy 2001-es Zenitet találtam (spar
elfekvő 1 palack 900ft) és abszolút jó volt.